A vele való beszélgetésed során soha nem kapsz egyenes választ, viselkedése szinte vallatásra késztet. Titkolózásba burkolózva felkelti figyelmedet és az állandó figyelem energiát von el tőled. Folyton azt lesed, mi baja lehet. Rejtélyesnek, érdekesnek és megközelíthetetlennek tűnik. A zárkózottak valójában állandó küzdelmet folytatnak saját félelmeikkel, kételyeikkel, és elég gyakran elszigetelődnek. Folyamatosan úgy érzik, valami hiányzik az életükből, de tenni ezért semmit nem hajlandóak. Mindent agyonelemeznek, és közben elszalasztják a lehetőségeiket. Néha eltűnnek, nem veszik fel a telefont, mivel a konfliktusokat messziről elkerülik. A környezet a segítségükre akar sietni, de az állandó figyelemmel és aggódással csak azt érik el, hogy folyamatos utánpótlást biztosítanak az energiában és mivel ez kellemesen hat a zárkózottra, csak még jobban tartósítják ebben az állapotban őt. Az ember egy zárkózott társaként állandóan azon aggódik, nehogy a viselkedésével még jobban elzárkózásra késztesse az illetőt, gyakran elbizonytalanodik, kételkedik önmagában „biztos megint valamit rosszul csináltam”. A szülők valószínűleg vallatók voltak, a zárkózottak párnak választhatnak vallatót, megfélemlítőt, sőt, „szegény én”-t is. Reakciód legyen ilyesmi: „Úgy érzem bezárkóztál, visszahúzódtál előlem. Mi az oka? Mit érzel?” Ha ilyen ember a szerelmed, érdemes elgondolkodnod mit akar ez neked mondani. Azon kapod magad hogy az ő gondolatain, tettein, szándékain jár az eszed? Az ő életét akarod megoldani? És mi a helyzet a tiéddel? Mi az, amin nem akarsz elgondolkozni saját magaddal kapcsolatban?
Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.EfogadomNem fogadom el
