Sérülékenység-veszélyeztetettség séma

E séma alapgondolata, hogy a világ veszélyes. Kifejlesztője és alkalmazója egy horrorfilmben él, ahol úton-útfélen baktérium-szörnyecskék, szívhalál, sztrók, villámcsapás és mindenféle borzalmak leselkednek rá.
Kialakulásának egyik útja a trauma. Gyermekként végignézte egy hozzátartozója betegségét és halálát, netán egyetlen pillantás alatt történt a tragédia: baleset. Másik lehetőség, hogy semmi ilyesmit nem élt át, de a szülei úgy viselkedtek, mintha csak idő kérdése volna. Anyukája sírva rohant felé, ha öt percet késett? A harmadik út, hogy a szülei maguk is e sémával rendelkeztek/rendelkeznek, és mást sem hallgatott/hallgat, mint hogy: “Te jó Isten, leépítések a cégnél! Mehetünk a híd alá!” “Te jó ég! Megvágtam a kezem! Tetanusz oltást, de azonnal!” “Istenem, olyan furán kattog a szívem!” És így tovább: Úristen, Úristen. Ilyen körülmények között csaknem lehetetlen, hogy kialakuljon egy általában vett biztonságérzet.
Ha elfogadja a sérülékenység-veszélyeztetettség sémát, akkor az élete merő rettegés. Esetleg azon kapja magát, diagnózisokat olvasgat.
Ha elkerüli, nem megy olyan helyekre, melyeket veszélyesnek ítél. (Szélsőséges eset: agrofóbia.) Netán különféle rítusokat fejleszt ki, hogy védve legyen. Ez akár kényszerbetegség formáját is öltheti. (“Nem érhet baj, ha huszonötször kezet mosok.”)
Aki túlkompenzálja a sémát, annak is a világ veszélyessége a szervezőelv az életében – csak épp a veszélyekre ő látványosan fittyet hány.
Folyt. köv.