Kategória: Egyéb kategória

Egy különköltözés előtt álló családban az anya azzal a problémával fordult hozzám, hogy a lánya nagyon ellenséges lett az apjával. A korábbi jó apa-lánya kapcsolat teljesen megváltozott az utóbbi időben. Komoly veszekedések vannak közöttük, amelyek néhány esetben a kislány dühkitöréséig fajultak. Kiderült, hogy amikor az anya belefáradt, és egyszerűen kivonult a szülők közötti vitákból, rövidesen a lánya vette át ebben a szerepét, és ő kezdett veszekedni az apával.
Ha ennél a példánál maradunk, az anya szülői szerepe, kompetenciája is megkérdőjeleződik ebben a helyzetben, akár el is veszítheti azt, a gyerek pedig teljes mértékben izolálódhat, magányossá válhat. Időlegesen tehát jónak tűnhet egy ilyen helyzet, az anyáról lekerül a viták terhe, később azonban a kapcsolat teljesen megszűnhet a szülők és a gyerek között.
Több veszélye is lehet egy ilyen helyzetnek, amiről már az előzőekben írtam. Most azt emelném ki, hogy ha a gyerek az egyik szülő támogatójává válik, a másik számára úgy tűnhet, hogy őt támadja, ellene fordul. Ezzel pedig szakadék keletkezik kettejük között.
A szerepek felborulásához nem feltétlenül kell, hogy válás legyen a családban. Előfordulhat az is, hogy az egyik szülő megbetegszik, de más helyzet is okozhat ilyen keveredést. A téma azért is fontos, és érdemes erre odafigyelni, mert az ilyen szerepfelcserélődésekből komoly tünetek is keletkezhetnek, például étkezési zavarok, falcolás, kortárs kapcsolati problémák. Ilyen esetben érdemes családterápiás segítséget kérni, aminek a segítségével a felborult szerepek helyreállíthatók.

A válás nehéz helyzet a család minden tagja számára. A szülők sok esetben tanácstalanok, és kézenfekvőnek tűnik, hogy a gyereket beavassák bizonyos kérdésekbe. Ezzel alapvetően nincs baj, azzal viszont igen, ha tőle kérnek segítséget, tanácsot, állásfoglalást. Túlzott felelősséget tesznek rá ezzel, és ezzel együtt a gyerek családon belüli szerepe is változik. Nem gyerek szerepben lesz ezután, hanem felnőtt szerepbe kerül, ami veszélyt jelenthet rá, és az egész családra nézve.
Amikor, többnyire az apa kivonul a családból, a családi rendszerben vákuum keletkezik, amely automatikusan betöltődhet ilyen-olyan módon. (Hozzáteszem, nem mindig az apa az, aki elköltözik a családtól, és, ha ez így is van, rendszerint nem önszántából, hanyagságból, felelőtlenségből teszi vagy azért, mert nem szereti a gyerekeit. Tehát az „apás” példával nem minősíteni szeretnék, hanem egyszerűen a gyakoribb helyzetet leírni.)
Kézenfekvő lehet, hogy a hiányzó férfi szerepet a (legnagyobb) fiúgyerek vegye át. Ő válhat az anya segítőjévé, támogatójává. Félreértés ne essen, ezek a szerepcserélődések nem tudatosak, nem olyanok, amivel egyik vagy másik szereplő szó szerint megkínálja a másikat. Azonban erre olyan, kevésbé szerencsés mondatokkal is rá lehet erősíteni, mint például: „Most már te vagy a férfi a családban!” De nem feltétlenül kell fiúnak vagy idősebb testvérnek lenni ahhoz, hogy ezt a szerepet a gyerek „megkapja”.

Válás a családban 2.

A kamasz, sőt a fiatal felnőtt is gyerek a szülei válásában, és ezt a szerepét meg kell neki hagyni. Ha tanácsot kérünk tőle, olyan kérdések megbeszélésébe, még rosszabb esetben eldöntésébe avatjuk be őt, amihez nem kellene, hogy köze legyen, önkéntelenül is olyan felelősséget teszünk a vállára, amit hosszú évekig, sőt akár egy életen át nem fog tudni letenni.
Az egyébként is feszültséggel teli helyzetben nagy szorongást okoz a gyerekben, ha állásfoglalást kérünk tőle, esetleg sugalljuk vagy meg is mondjuk neki, hogy kit miért kellene választania. Gyakran megesik ilyenkor, hogy a gyerek azt a szülőt választja, akit gyengébbnek lát, például az elhagyott felet, és feladatának érzi azt, hogy segítsen neki, támogassa őt. A szülő pedig könnyen el is fogadja a támogatást tőle, hiszen valóban segítségre van szüksége. Csakhogy nem a gyereke a megfelelő személy erre.
Egyszer egy apuka megkérdezte tőlem, hogy milyen veszélyei lehetnek ennek a helyzetnek a gyerekére nézve. Arra kértem, hogy gondolja végig, hogy neki, felnőttként mennyire nehéz ez a helyzet (nemhogy a gyerekének), milyen felelősséggel jár ez (olyannal, amit egyszerűen nem bír el egy gyerek), mennyire tud így egy kamasz a saját dolgaival foglalkozni (például a tanulással, a kortárs kapcsolataival, a saját kamaszkori feladataival), és, ha ezeket az éveket valamelyik szülője támogatásával tölti, az lehetséges, hogy egy egész életen át pótolhatatlan lesz. Mennyire nehéz egy ilyen helyzetbe kerülő kamasznak a lázadás, ami a szülőkről való leválásnak elengedhetetlen része, és mennyire okozhat neki nehézséget a későbbi párkapcsolataiban az a pozíció, amibe a családon belül kerül.
Fontos, hogy beszélgessünk a gyerekkel arról, hogy mi történik a családban a válás során, de az ő szintjén, és nem bevonva őt a szülei közötti esetleges vitába, mert ez egyszerűen nem az ő dolga.