Kategória: Egyéb kategória

Mit üzen a testünk?
Vannak olyan – lelkileg nehéz – pillanatok, amikor szinte azonnal testi tünetek jelentkezhetnek.
Az, hogy genetikai állományunkból mely gének kerülnek aktív helyzetbe, azt nagymértékben az ember érzelmi környezete határozza meg.
Testünk vészcsengőként üzen nekünk egy-egy tünettel, betegséggel.

Kötődési zavarok (folytatás)
• A reaktív kötődési zavar azoknál alakul ki, akiket gyermekkorukban súlyosan elhanyagoltak. Ezek a gyerekek többnyire nem mutatnak érzelmeket, lassan gyarapodnak, elutasítják a másokkal való kapcsolatot, apatikusak és néha agresszívak lesznek. Bántalmazott gyerekeknél, alkoholista, mentális problémákkal küzdő szülők gyermekeinél fordul elő. Az egyetlen megoldása az, ha a gyermek minél hamarabb kikerül a problémás környezetből és olyan helyre kerül, ahol igazi törődést, odafigyelést, szeretetet tud kapni és kötődést tud kialakítani. Minél tovább áll ugyanis fent a kötődési zavart okozó helyzet, annál nagyobb a maradandó érzelmi károsodás esélye.
• A korlátlan kötődési zavar fő jellemzője, hogy a kisgyermek nagyon barátságos, mindenkivel kötődést keres. Nagyjából 2 éves korban jelenik meg a kicsinél a válogatás nélküli kapcsolatteremtés, majd pedig a gyermek különféle viselkedési módokkal próbálja magára felhívni a figyelmet. Ugyanakkor a kapcsolatai felszínesek, barátságokat nem alakít ki. Ez a kötődési zavar elsősorban olyan gyermekeknél jelentkezik, akiknek nincs lehetőségük tartós kapcsolatok kialakítására például válás, családi nehézségek, távolságtartó, a gyermekeiket mindig másokra bízó szülők miatt. Felnőttkorban a reaktív kötődési zavart mutató gyermekek nehezen létesítenek párkapcsolatot, mély, bizalmas kapcsolatokat.

• Nagyon sok megromlott házasságra jellemző, hogy az anya gyermekei előtt, fülük hallatára, vagy éppen célzottan nekik panaszkodva szidja, kritizálja az apjukat. Ez az egyik legnagyobb hiba, amit egy nő elkövethet. Mégpedig pontosan azért, mert a fiúk akkor is azonosulnak az apjukkal, ha rossz véleményük van róla. És ilyen módon, ha nem is tudatosan, de a fiúgyermek magára veszi mindazt a rosszat, amit az apjáról hall, és ez belső programmá fejlődik benne. Ezek után nem kell csodálkozni, ha felnőttként ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni, amiket a kritizált apa annak idején.

• Az anya a szidalmaival a kislányának is árt, hiszen negatív férfiképet alakít ki benne, ami szintén programmá válhat, és meghatározhatja lánya jövőbeli szerelmi életének, párkapcsolatainak alakulását. Nagyon fontos lenne, hogy amennyiben a szülőknek nézeteltéréseik, konfliktusaik vannak, azokat egymással rendezzék le, és ne avassák be ezekbe gyermekeiket.

• Az apák gyermeknevelésben betöltött meghatározó szerepe kétségbevonhatatlan. Csemetéje számára ő testesíti meg az erőt, a bátorságot, az ambíciót. Ideális esetben ő az, akitől megtanulható a jó értelemben vett önérvényesítés.

SZÜLŐI SZERETET

• Az anyai szeretet hiánya miatt sérült gyerekek mindenkinél jobban vágynak az elfogadásra és a szeretetre, de mivel nem tapasztalták meg ennek a gyakorlati működését, gyakran felnőtt korukban is illúziókat kergetnek egy szerető kapcsolatról. A félelem miatt pedig sok potenciális kapcsolatot szalasztanak el.

• Egy gyerekkorában sérült emberben a legártalmatlanabb megjegyzés is fájó sebeket nyithat fel. Gyakran többet képzel egy megjegyzés mögé, mint amennyit a másik akart vele, ezért sokszor túl is reagál bizonyos szituációkat, vagy egy kívülálló számára ártalmatlan mondaton is megsértődik.

• A lelkileg sérült gyerekek felnőttként is könnyen belefutnak bántalmazó kapcsolatokba.

• Az apa teljesen másféle szerepet játszik gyermekei életében, mint az anya, ezért az igazán egészséges személyiségfejlődés szempontjából pótolhatatlan. Amíg ideális esetben az anya adja meg csemetéjének az ősbizalom alapját képező melegséget és elfogadást, addig az erőt sugárzó apa a támogatást és a biztonságot. Megfelelő családi viszonyok között élő gyermek szemében az apa valóságos hős. Ő a legerősebb, a legügyesebb ember a világon.

• Azonosulási mintaként az apára nagy felelősség hárul. Mindaz, amit mond vagy tesz, példaként szolgál gyermekei számára.

• Ha viszont az anya nem képes gyengéd érzelmek kifejezésére, akkor a csecsemőben tudat alatt rögzül, hogy nem elég szerethető. Ezek a gyerekek sokszor felnőttkorban is önbizalomhiánnyal küzdenek; nem hiszik el magukról, hogy értékes teljesítményre képesek vagy hogy valaki önmagukért szereti őket.

• Egy szeszélyes anya mellett a gyerek nem tudja megjósolni anyja reakcióit, és már nagyon korán az rögzül benne, hogy az emberek alapvetően kiszámíthatatlanok és megbízhatatlanok. Gyakran felnőtt korukban is állandó megerősítést várnak párjuktól vagy barátaiktól, a legtöbb ember számára pedig nagyon frusztráló az örökös próbatétel és a hűség állandó bizonygatása.

• A ridegen kezelt gyerekek a szeretetéhségük miatt később párkapcsolatukban is túlságosan alávetik magukat a másiknak, szinte a szolgájává válnak. Nagyon nehezen mondanak bármire is nemet, mert attól félnek, hogy a visszautasítással megbántják társukat.

• Az anyai szeretet hiányától szenvedő gyerekek felnőttként kész forgatókönyvvel a fejükben mennek bele egy kapcsolatba, amit minden áron rá akarnak erőltetni a másikra. Nem csoda, hogy legtöbbször csalódás éri őket, ha a másik éppen nem úgy öleli vagy nem akkor hagyja békén őket, ahogy elképzelték. Az illúziók pedig sokszor frusztrációhoz, majd a párkapcsolatból való kimeneküléshez vezetnek.

• A megfelelő anyai szeretet vagy elfogadás hiánya akár egy életen át gúzsba kötheti az embert.
• Mik a leggyakoribb, a szeretethiányból fakadó sérülések, hogyan nyomják rá a bélyegüket a felnőttkori kapcsolatokra?
• Van kiút az ördögi körből?
• A szülői szeretet nem valamiféle luxus, hanem létfontosságú egy gyerek életében.
• Jó esetben már csecsemőkorban érezzük, hogy az anyánk számára mi vagyunk a világ közepe. A kevésbé szerencsés gyerekek viszont már az édesanyjuk karján ülve elkapják egy-egy hideg pillantását, ölelésüket hárító mozdulatát, amitől a szakemberek szerint korán rögzül bennük az érzés, hogy nem elég jók, szerethetőek, hiszen még a saját édesanyjuk sem tudja elfogadni őket.
(folyt. köv.)

(Folytatás)
Agresszor – a bántalmazó szülő
A bántalmazás skálája a verbális erőszaktól a fizikai erőszakig terjedhet, és minden formája tartósan befolyásolja egy gyerek személyiségét. nem is biztos, hogy a gyerek aktuális viselkedésére reagál. Sokszor inkább a munkából vagy a párkapcsolati nehézségekből adódó feszültséget vezeti le rajta. a rendszeresen ismétlődő erőszakkal azonban nehezen feldolgozható sérüléseket okoz neki. A bántalmazott gyerekek nem látják értékesnek magukat, és felnőtt korukban is kételkednek az őszinte dicséretben és érzelmekben. Gyerekkorukban azt tanulták meg, hogy akit szeretnek, az szélsőségesen kiszámíthatatlan, ezért párjukban is nehezen bíznak meg. Mivel otthon nem láttak mintát az együttműködésre, általában a munkahelyen is problémáik adódnak. Sokszor erőn felül teljesítenek, nehogy alkalmatlannak tartsák őket a főnökeik egy feladatra, stresszhelyzetben viszont indulatossá válhatnak, és rivalizálni kezdenek másokkal.

Szülősítő – a szereptolvaj
szülő
(parentifikáció) Minden szülőnek lehet olyan időszaka, amikor a kelleténél jobban támaszkodik a gyerekére. De ha ez kóros mértéket ölt, akkor gyakorlatilag ellopja a gyerekkorát. a szülősítő szülők gyerekei gyakran koraérettek, hiszen túl hamar fel kell nőniük a feladatokhoz. Felnőttként párkapcsolatukban is természetesnek tartják, hogy szolgáljanak valakit, vagy éppen még mindig a szülő érdekeit helyezik a párkapcsolatuk elé. A sok alárendelődésben azonban egy idő után már nem tudják megfogalmazni saját igényeiket, elbizonytalanodnak, a temérdek szolgálattól pedig kimerülnek.

A túlféltő-túlkötődő szülő
A szülő szeretetével ráfonódik gyermekére. Mindent megtesz érte, hogy ne essen bántódása, de ezzel az önálló döntés és kísérletezés lehetőségét is elveszi tőle. A feltétel nélküli elfogadást gyermekkorukban megszokták, párkapcsolatukban is ezt várják mindenkitől. Frusztrálttá válnak, ha nem úgy alakulnak a dolgok

Segíthetek?