Kategória: Terápia

Bármilyen furának tűnik így elsőre, az agykutatásokból kiderült, hogy a büszkeség, a szégyen és a bűntudat azonos idegpályákat aktivál az agyban, ami magyarázza, miért is olyan nehéz lejönni az önbüntetésről, a szégyenen és a bűntudaton való pörgésről: bármilyen pocsék érzések is ezek, az agyi jutalmazórendszerünk beindul tőlük.
Oké, most már nyilván nemcsak fura ez az egész, de ellentmondásos is, hiszen hogyan lehetne a szenvedés jutalom? Úgy, hogy szenvedni még mindig jobb, mint teljesen passzívan és tehetetlenül gubbasztani a problémánkkal szemben. Amikor ugyanis rágódunk, aggódunk legalább kezdünk valamit a helyzetünkkel. Nyilván béna dolog ezekre fecsérelni az energiáinkat, megoldással pedig semmiképpen nem szolgálnak, így ha nem bénítanak le teljesen a negatív érzelmek, akkor érdemesebb nekilátni az agyunk újrahuzalozásának, és feltenni A kérdést: Miért vagyok hálás az életben?

Asszertív jogaim
Jogom van ahhoz, hogy ……..
1. tisztelettel bánjanak velem, meghallgassanak és komolyan vegyenek.
2. kifejezzem saját érzéseimet és véleményemet.
3. megállapítsam, mi fontos nekem és mi nem, és kérjem, amit szeretnék.
4. nemet mondjak anélkül, hogy bűntudatot éreznék.
5. igent mondjak anélkül, hogy önzőnek érezném magamat.
6. hogy sikeres legyek.
7. hogy magánéletem legyen.
8. hogy időm legyen a döntéshozatalra.
9. változzak és fejlődjek, hogy ne ragaszkodjak egy régi rossz döntéshez.
10. időm és terem legyen az egyedülléthez.
11. ne függjek mások elismerésétől.
12. az legyek, aki szeretnék, nem pedig az a személy, akit mások akarnak látni bennem.
13. ne indokoljam meg a cselekedeteimet és adott esetben ne képviseljem az érdekeimet (pl. a másik javára, mert úgy döntök, hogy most nem én vagyok fontos)
14. hibát kövessek el – és vállaljam a következményeket.
15. megbetegedjek.
16. azt mondjam, nem tudom.

Segíthetek?

Verbális erőszak
„Fogd már be a szád!” „Te nem vagy normális!” „Túl érzékeny vagy! Mindent felfújsz!” „Csak akkor vagy boldog, ha nyavalyoghatsz!” „Túl sok időd van problémákat gyártani!” „Komolyan ezt akarod felvenni?! Jó ég, hogy nézel ki?” „Kezdesz anyádra hasonlítani!”

Kapott már hasonló megjegyzést, hangos szót?
A szóbeli bántalmazó kapcsolatokban az elnyomó hatalmi játszmák uralkodnak, a megértés hiányzik. Az áldozat értelmezhetetlen világban él, ahol olyan lelki pofonokat kap, melyekért őt okolják. Fokozatosan, észrevétlenül elveszti önbizalmát és önértékelését.

MEGFELELNI AKARÁS 2.
De mi van e mögött? Hogyan lehet teljesíteni ezeket az elvárásokat? A feladat nem lehetetlen, viszont fel kell mérnünk, hogy megéri-e. Megéri-e a nap 24 órájából 8-nál többet munkával tölteni? Mi az, amire ezáltal kevesebb idő jut? Mi szorul ezáltal háttérbe? Akarjuk-e, hogy ez megtörténjen? Az egyensúlyt nagyon nehéz megtalálni, még nehezebb megtartani a munka és a magánélet között, viszont néha érdemes megállni, és elgondolkozni azon, hogy ha ezen az úton megyünk tovább, hova juthatunk. Mit nyerhetünk, mit veszíthetünk?
Előfordulhat az egészségi állapotunkat is veszélyeztethetjük. Megtörténhet, hogy nem jut már annyi időnk a sportra, mint korábban, kevésbé étkezünk rendszeresen, egészségesen, vagy szélsőséges esetben szorongásos tünetek is jelentkezhetnek. Ilyen lehet például az álmatlanság, az emésztési problémák, a mellkasi nyomás, vagy a fejfájás. Ezek már erős üzenetek a testünk részéről, hogy változtatnunk kell.
A teljesíteni vágyás mögött sok-sok tényező állhat a háttérben. Ha ezekre rájövünk, könnyebb lehet a probléma megoldása is. Érdemes ilyenkor ránézni a családi kapcsolatainkra, neveltetésünkre, korai teljesítménnyel kapcsolatos élményeinkre, iskolai helyzetekre. Nagyon fontos dolog, hogy ha úgy érezzük, hogy egyedül erre nem vagyunk képesek, ne féljünk segítséget kérni, akár a környezetünktől, akár egy szakembertől.

A teljesíteni vágyás mögött sok-sok tényező állhat a háttérben. Ha ezekre rájövünk, könnyebb lehet a probléma megoldása is. Érdemes ilyenkor ránézni a családi kapcsolatainkra, neveltetésünkre, korai teljesítménnyel kapcsolatos élményeinkre, iskolai helyzetekre.
Legtöbbször fiatal nők keresnek meg azzal a problémával, hogy túlhajszoltnak, kimerültnek érzik magukat. Túl sok feladatot vállalnak a munkahelyükön, nem tudnak nemet mondani az új megkeresésekre, melyek jó lehetőségeknek, kihívásnak tűnnek. Előfordul, hogy önmaguk „túlvállalása” testi tüneteket is eredményez. Ilyenkor – jó esetben – rájönnek, hogy ez nem mehet így tovább, és segítséget kérnek.
Nézzünk egy kicsit a fenti folyamat mögé, mely nyilván nem csak fiatal nőkkel fordulhat elő. A mai felgyorsult világban az önmegvalósítás, a karrierépítés már nem ismeretlen fogalmak senki számára. Ma már könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor azért, hogy megtartsuk vagy megszerezzük jónak vélt állásunkat, gyakran vállalunk plusz feladatokat, túlórázunk, veszünk magunkra olyan felelősséget, ami a szaktudásunkkal, tapasztalatunkkal nem lenne elvárható. A munkáltató nagyon kedveli, és szívesen alkalmazza ezeket az embereket, mivel motiváltnak, felelősségteljesnek, terhelhetőnek, céltudatosnak látja őket. Ezek a fogalmak nem véletlenül gyakori szereplői egy ígéretesnek tűnő önéletrajznak.