Szóbeli bántalmazás

Nagyon sok nő él kapcsolatának börtönében. A férfi szinte észrevétlenül szipolyozza ki energiáját kritizáló mondataival, és ellentmondásos viselkedésével. A nő teljes mértékben összezavarodik, erején felül igyekszik a felé támasztott elvásásoknak megfelelni, hiába. Önbizalma lassan, mint a reggeli köd, szertefoszlik, s nem tudja reálisan, a valóságnak megfelelően látni kapcsolatát.

Nincs tisztábban azzal, hogy ő valójában az áldozat, s nem a felbujtó. Nem csak alacsony iskolai végzettségű nők tűrnek évekig, hanem tanult, intelligens nők is szenvednek az alattomos bánásmódtól.

Természetesen a férfiak is kerülhetnek az áldozat szerepébe, de ez ritka. Gyakrabban a nők szenvednek a szóbeli bántalmazás lélekkárosító hatásaitól. A bántalmazó fél nem akar egyenrangú kapcsolatot kialakítani partnernőjével, ő uralkodni akar, érezni és éreztetni akarja a másik feletti dominanciáját. Szakértők szerint azok a férfiak bántalmaznak szavakkal, akik éretlen és gyenge személyiségek, és valószínűsíthető, hogy gyermekkorukban ők is áldozatul estek szóbeli bántalmazásnak. Ha azt veszed észre, hogy partnered folyton lehurrog, kritizál, vagy vicc formájában próbál nevetségessé tenni, lehetséges, hogy áldozata vagy.

Mérlegelni kell, hiszen a szóbeli bántalmazást általában a testi erőszak követi. Ha véletlenül meglök, neked megy, vagy épp utadat állja, a saját biztonságod érdekében, jobb, ha faképnél hagyod az illetőt.

Amikor ütnek a szavak

– tíz mondat, amit soha nem mondj a gyerekednek, akkor se, ha te régen naponta hallottad!

1. Dádá lesz!
Ezt már egyéveseknek is szokták mondani, ha valami olyasmi akad kíváncsi kis kezükbe, ami a felnőtt szerint nem neki való, veszélyes, piszkos, vagy ha olyasmit csinálnak, amit nem szabadna, amit már többször is megtiltottak nekik. A fizikai erőszak, fájdalomokozás kilátásba helyezésének célja, hogy ezzel jól ráijesszenek az áldozatra, hátha elég a verést emlegetni, és már annak is elegendő elrettentő ereje lesz. Valójában a verés és a verés kilátásba helyezése is kevéssé hatékony, káros gyakorlat, amely már zsenge gyerekkorban olyan féket próbál a rendszerbe építeni, amely megalázó és hatását tekintve múlékony. Ráadásul a tehetetlenség, ötlettelenség jele. „Nem jut eszembe jobb megoldás, hát rád csapok!”

Amikor ütnek a szavak»

Társas magány ellen: Mediáció

Előrejelzések szerint 2020-ra a nyugati világban élő nők 25%-a lesz tartósan egyedülálló. Ez az állapot természetellenes, és tökéletes ellentétben áll alapvető emberi késztetéseinkkel és biológiai beállítottságunkkal. A nők túlhajszolják magukat, gyakran dühösek, és egyre magányosabbak. A férfiak úgy érzik, a nők női gondolkodást és viselkedést várnak el tőlük.

Vele vagy nélküle?

Amikor emberi kapcsolatunk válságba kerül, az olyan számunkra, mintha összedőlne a világ. Hirtelen mindent sötétnek látunk, és tehetetlennek érezzük magunkat. De ilyenkor valójában sok mindent tehetünk. De a pozitív változás eléréséhez a másik felet is be kell vonni a tevékenységbe.

Ügyfeleim ilyen problémával kerestek meg. Először négyszemközt találkoztam velük, amikor külön-külön elmondták saját verziójukat párkapcsolati problémájukról.

Akiket a házasélet viharai nem kerülnek el

(Ami összetart egy párkapcsolatot)

Büszkévé tesz, hogy a hozzám forduló párok a legritkább esetben válnak el.

Megjavulhat, megváltozhat az ember a mediáció jóvoltából? Természetesen nem így van. Viszont felkészült mediátor segítségével a felek felismerhetik azt, miszerint mindkettőjük érdeke, hogy rendezzék konfliktusaikat, és kezdjenek együtt (vagy külön) új életet.

Manapság az a tévhit él, hogy a nem megfelelő dolgokat azonnal le kell cserélni – adott esetben a párunkat is.

Azok a párok, akik összekötik életüket, arra vágynak, hogy az ő kapcsolatuk tökéletes legyen. Ha ez a vágyálom nem teljesül tökéletesen, a párkapcsolat nem úgy működik, ahogy szeretnék, egyikük új társat keres. De hamis illúzió abban bízni, hogy a következő partnerrel majd minden más lesz.
A mediáció abban tud segíteni, bátorságot kapjanak az ügyfelek ahhoz, hogy megvizsgálják, mi lehet az oka a problémáknak. Ezt a munkát a mediátor irányításával önmagukon kell elvégezniük, hogy házasságuk vagy párkapcsolatuk a valódi gyógyulás és szeretet színterévé váljon.

A házasság viharai

(Ami mediációs eseteimről eszembe jutott)

Manapság az a tévhit él, hogy a nem megfelelő dolgokat azonnal le kell cserélni – adott esetben a párunkat is.

Mindannyian arra vágyunk, hogy a legjobb társat kapjunk magunknak. Ezzel viszont sokszor együtt jár az az illúzió is, hogy mindezt fáradtság nélkül megoldhatjuk. Céljainkat minél gyorsabban és könnyebben el szeretnénk érni. Ha a jelenlegi párkapcsolatunk nem úgy működik, ahogy azt mi gondoljuk, inkább új társat keresünk. Viszont illúzió abban bízni, hogy a következő partnerrel majd minden más lesz – anélkül, hogy saját magunk változnánk.

Vajon mi tart össze, vagy mi tép szét egy párkapcsolatot?

Mediációim során komoly tapasztalatra tettem szert arról, mégis mi tart össze, vagy mi szakít szét egy párkapcsolatot.

Vannak racionális és érzelmi okok.

A racionálisra könnyebb felelni. A gyerek/gyerekek, a közös lakás, a kocsi, más közös szerzemények, a közösen fizetett hitel.

De milyen érzelmi háttere lehet ennek az összetartozásnak?

Első hallásra kicsit nevetségesnek tűnhet, hogy egy párkapcsolat fenntartásánál a közös célok fontosságáról beszélünk, hisz ha már létrejött a kapcsolat és két ember együtt van, akkor ugyanazt akarják.

Vagy mégsem?

Jó válás, rossz válás

Tanácsok a mediációs tapasztalataim alapján

Egy válás mindig fájdalmas, és nem csak a szülőket, a gyerekeket is nagyon megviseli. Legtöbb esetben a nagyszülők is megsínylik ezt a helyzetet. Ilyenkor elindul egy folyamat, melynek első lépése, hogy megpróbálják eltávolítani érzelmileg a másikat maguktól, összeszedik a negatívumokat, felnagyítják a problémákat, ezek indulatokat szülnek, és a csalódás érzését. Akkor lehet békésen válni, ha eljutnak oda, hogy megpróbálnak a házasság szép részeire is emlékezni. Ha valaki elkezdi leértékelni a volt párját, azáltal önmagát sem tiszteli. Fontos az is, hogy a gyerekben tisztelni kell az anyját illetve az apját, így sérül a legkevésbé. Tudatosulni kell annak is, hogy nem a szülő válik, hanem a férfi és a nő.

Az érzelmek szempontjából fontos tudni, hogy annak a bizonyos „gyászévnek” el kell telnie, ennek az időszaknak a könnyebbé tételéhez segítséget kell nyújtania mindkét fél részéről a rokonoknak, barátoknak.