Szerző: Spielbergerné Natonek Gabriella

Válás a családban 2.

A kamasz, sőt a fiatal felnőtt is gyerek a szülei válásában, és ezt a szerepét meg kell neki hagyni. Ha tanácsot kérünk tőle, olyan kérdések megbeszélésébe, még rosszabb esetben eldöntésébe avatjuk be őt, amihez nem kellene, hogy köze legyen, önkéntelenül is olyan felelősséget teszünk a vállára, amit hosszú évekig, sőt akár egy életen át nem fog tudni letenni.
Az egyébként is feszültséggel teli helyzetben nagy szorongást okoz a gyerekben, ha állásfoglalást kérünk tőle, esetleg sugalljuk vagy meg is mondjuk neki, hogy kit miért kellene választania. Gyakran megesik ilyenkor, hogy a gyerek azt a szülőt választja, akit gyengébbnek lát, például az elhagyott felet, és feladatának érzi azt, hogy segítsen neki, támogassa őt. A szülő pedig könnyen el is fogadja a támogatást tőle, hiszen valóban segítségre van szüksége. Csakhogy nem a gyereke a megfelelő személy erre.
Egyszer egy apuka megkérdezte tőlem, hogy milyen veszélyei lehetnek ennek a helyzetnek a gyerekére nézve. Arra kértem, hogy gondolja végig, hogy neki, felnőttként mennyire nehéz ez a helyzet (nemhogy a gyerekének), milyen felelősséggel jár ez (olyannal, amit egyszerűen nem bír el egy gyerek), mennyire tud így egy kamasz a saját dolgaival foglalkozni (például a tanulással, a kortárs kapcsolataival, a saját kamaszkori feladataival), és, ha ezeket az éveket valamelyik szülője támogatásával tölti, az lehetséges, hogy egy egész életen át pótolhatatlan lesz. Mennyire nehéz egy ilyen helyzetbe kerülő kamasznak a lázadás, ami a szülőkről való leválásnak elengedhetetlen része, és mennyire okozhat neki nehézséget a későbbi párkapcsolataiban az a pozíció, amibe a családon belül kerül.
Fontos, hogy beszélgessünk a gyerekkel arról, hogy mi történik a családban a válás során, de az ő szintjén, és nem bevonva őt a szülei közötti esetleges vitába, mert ez egyszerűen nem az ő dolga.

„Anyád nem akar velem kibékülni.” „Apád itt hagyott minket.” „Csak miattad maradtunk együtt eddig.” „Apáddal képtelenség együtt élni, ezt te is tudod.” „Döntsd el te, hogy kivel szeretnél élni.”
Kimondva vagy akár kimondatlanul, de ezek a mondatok gyakran elhangzanak a válófélben lévő családoknál a szülők szájából a gyerek felé. Olyan helyzetekről lesz most szó, amikor a gyerek már nagyobb, kamasz, tehát a szülők azt gondolják, hogy meg lehet beszélni vele dolgokat. Tegyük hozzá, hogy joggal gondolják ezt, csak az nem mindegy, hogy mit beszélnek meg vele és hogyan.
A válás a családban mindenki számára nehéz helyzet. Ebben a gyakran hosszan, akár évekig elhúzódó folyamatban elkerülhetetlen, hogy sérüljenek a családtagok. Ha azonban néhány fontos dolgot szem előtt tartanak a szülők, akkor a sérülések mértéke csökkenthető. Olyan automatikus működések indulnak be ilyenkor a családtagokban, amelyeket, ha tudatosítunk, az nagymértékben segíthet.
Nehéz elkerülni azt, hogy amikor a szülő egyébként is teljesen tanácstalan, ne a gyerekével beszéljen a problémáiról. Hiszen olyan nagy már, olyan sok dologról lehet vele beszélni… A válást sok családban még ma is szégyenteljes dolognak tartják, kudarcnak, amiről nem lehet „idegeneknek” beszélni. Pedig nagyon fontos lenne, hogy a szülők olyan külső személlyel tudjanak beszélni, aki tanácsot tud adni, támogatni tudja őket ebben a folyamatban, legyen ez akár a nagyszülő, barát, jó ismerős, vagy szakember. Ha nem így tesz a szülő, könnyen bevonódhat ebbe a helyzetbe a gyerek.
Elsőként fontos leszögezni, hogy a gyerek bármilyen nagy már, ebben a helyzetben a szülők gyereke, nem barát vagy barátnő. Nagy károkat okozhat, ha olyan dolgokat beszélünk meg vele, mint például, hogy mi volt a gond a szülők házasságában, esetleg ki csalt meg kit, elkezdjük a gyerek előtt hibáztatni a másik felet. Gyakran nem is kell, hogy ezek ki legyenek mondva. Könnyen „átmennek” a gyerek felé a negatív megjegyzések egy arckifejezéssel, egy nézéssel, azzal, hogy nem szólnak egymáshoz a szülők.

ÉRDEMES VÉGIGOLVASNI, HOGY BÁNIK A GYÁMÜGY EGY APÁVAL, AKI HARCOL AZÉRT, HOGY A GYEREKÉT TÖBBSZÖR LÁTHASSA.

„Már egy ideje külön élünk……

Már egy ideje külön élünk. Ő kezdeményezte, mert állítólag külső kapcsolatom volt. Én erről nem tudok. Kíváncsi voltam a valódi okra, de már nem.
Én vidéken, ő egy budapesti lakótelepen él a gyermekünkkel.
Két év alatt lezajlott a gyermek elhelyezési per, a bíróság döntött, e szerint élünk. Egyszer-egyszer önkényesen megváltoztatja a kapcsolattartás rendjét, pótlását megtagadja.
Nemrég megkeresett a Gyámhatóság, hogy az anyuka védelembe vételi eljárást indított az apai kapcsolattartások időtartamában a gyermeket veszélyeztető apai környezet kivizsgálására, miszerint:
– a gyermek egészséges testi-lelki fejlődésben az alvás feltételei biztosítottak-e?
– a felújítás milyen mértékben veszélyezteti a gyermek egészségét?
– a kiadott építési engedélynek megfelelően készült a ház és annak tovább folytatása milyen veszélyt jelent a gyermeke nézve?
– a belső helyiségek penészmentesítése megtörtént-e?
– a szobák és a fürdőszoba megfelelően fűtöttek-e?
A ház, amiben együtt laktunk 6 évig 2,5 félszobás komfortos, gázkonvektoros, fürdőszobában nyílt égésterű fali melegítővel, vízmelegítővel ellátott volt.
Bővítettem, felújítottam, a házat, már-már kész. Teljesen elkészült az új gyerekszoba, előtér, lépcsőház, közlekedő. A második fürdőszoba és a nagyszoba befejezés előtt. Korszerűsítettem az elektromos hálózatot, fűtésrendszert, leszerelésre került a nyílt égésterű fali fűtőkészülék, vízmelegítő, egy konvektor és helyette kondenzációs fűtőkészülék került beépítésre, padló-, fal-, és radiátoros fűtéssel.
A Gyámhivatal kérésére a helyi Családsegítő Szolgálat környezettanulmányt végzett és megállapította, hogy az apa háztartásában nem tapasztalt olyan körülményeket, amelyek a gyermeket az apai háztartásban tartózkodása ideje alatt veszélyeztetnék. A ház állapota rendezett, penészesedést nem tapasztalt. Tapasztalata szerint az apa erősen kötődik a gyermekhez, vele szeretetteljes kapcsolatban van. Az apa és anya értékrendje és nevelési elvei alapvető különbségeket mutatnak, ebből sok konfliktus adódik a szülők között. Mindkét szülő szakértői vizsgálatát javasolja.
A Gyámhivatal a Családsegítő Szolgálat véleménye alapján elrendelte mindkét szülő pszichológiai vizsgálatát és az alábbi kérdésekre várja a szakértő válaszát:

APA
– Milyen érzelmi kapcsolat fűzi az apát kiskorú gyermekéhez?

– A gyermek pszichés biztonsága biztosított-e az apával történő kapcsolattartás időszaka alatt?

– Fennállhat-e a kisgyermeknél érzelmi veszélyeztetés, nem az életkorának megfelelő tevékenységek végzéséből eredő elfojtott félelmek?

– Fellelhető-e az apa személyiségében, magatartásában olyan tényező, amely veszélyeztető lehet a kiskorú vonatkozásában?

– Az apa impulzív személyiségéből indukálódó hirtelen dührohamok, agresszív megnyilvánulások okoznak-e a gyermekben félelmet, amennyiben igen annak mértéke elérheti-e az érzelmi veszélyeztetés szintjét?

– Apa a kapcsolattartások során beszél-e olyan személyes problémákról a szülők külön költözése vonatkozásában, amelyek a gyermekre fokozott pszichés terheket ró, esetleg a kislányt összezavarják?

– A kiskorú és az apa közötti – elvitelek jogának gyakorlatával működő – kapcsolattartás 2014. decemberétől van érvényben. A gyermek érdekében álló-e a kapcsolattartási gyakorlat?

– Megállapítható-e az apa részéről ellennevelés, negatív befolyásolás a másik szülővel kapcsolatban?

ANYA
– Milyen érzelmi kapcsolat fűzi az anyát kiskorú gyermekéhez?

– Fellelhető-e az anya személyiségében, magatartásában olyan tényező, amely veszélyeztető lehet a kiskorú vonatkozásában?

– Megállapítható-e az anya részéről ellennevelés, negatív befolyásolás a másik szülővel kapcsolatban?

Megkérdeztem a Gyámhivatal ügyintézőjét, hogy mi alapján határozta meg a kérdéseket, mi alapján ítélte meg, hogy „impulzív személyiségemből indukálódó hirtelen dührohamaim” vannak, mert ezt én a családsegítő véleményében nem látom?
-Jaj, az benne maradt egy másik határozatból, amit egy másik eljáráshoz írt- volt a válasz.
A fellebbezési lehetőséget a Ket. 98 § (2)-(5) bekezdési nem teszik lehetővé.
Hmm…”

Neki próbálok segíteni.

ÉRDEMES VÉGIGOLVASNI, HOGY BÁNIK A GYÁMÜGY EGY APÁVAL, AKI HARCOL AZÉRT, HOGY A GYEREKÉT TÖBBSZÖR LÁTHASSA.

„Már egy ideje külön élünk……

Már egy ideje külön élünk. Ő kezdeményezte, mert állítólag külső kapcsolatom volt. Én erről nem tudok. Kíváncsi voltam a valódi okra, de már nem.
Én vidéken, ő egy budapesti lakótelepen él a gyermekünkkel.
Két év alatt lezajlott a gyermek elhelyezési per, a bíróság döntött, e szerint élünk. Egyszer-egyszer önkényesen megváltoztatja a kapcsolattartás rendjét, pótlását megtagadja.
Nemrég megkeresett a Gyámhatóság, hogy az anyuka védelembe vételi eljárást indított az apai kapcsolattartások időtartamában a gyermeket veszélyeztető apai környezet kivizsgálására, miszerint:
– a gyermek egészséges testi-lelki fejlődésben az alvás feltételei biztosítottak-e?
– a felújítás milyen mértékben veszélyezteti a gyermek egészségét?
– a kiadott építési engedélynek megfelelően készült a ház és annak tovább folytatása milyen veszélyt jelent a gyermeke nézve?
– a belső helyiségek penészmentesítése megtörtént-e?
– a szobák és a fürdőszoba megfelelően fűtöttek-e?
A ház, amiben együtt laktunk 6 évig 2,5 félszobás komfortos, gázkonvektoros, fürdőszobában nyílt égésterű fali melegítővel, vízmelegítővel ellátott volt.
Bővítettem, felújítottam, a házat, már-már kész. Teljesen elkészült az új gyerekszoba, előtér, lépcsőház, közlekedő. A második fürdőszoba és a nagyszoba befejezés előtt. Korszerűsítettem az elektromos hálózatot, fűtésrendszert, leszerelésre került a nyílt égésterű fali fűtőkészülék, vízmelegítő, egy konvektor és helyette kondenzációs fűtőkészülék került beépítésre, padló-, fal-, és radiátoros fűtéssel.
A Gyámhivatal kérésére a helyi Családsegítő Szolgálat környezettanulmányt végzett és megállapította, hogy az apa háztartásában nem tapasztalt olyan körülményeket, amelyek a gyermeket az apai háztartásban tartózkodása ideje alatt veszélyeztetnék. A ház állapota rendezett, penészesedést nem tapasztalt. Tapasztalata szerint az apa erősen kötődik a gyermekhez, vele szeretetteljes kapcsolatban van. Az apa és anya értékrendje és nevelési elvei alapvető különbségeket mutatnak, ebből sok konfliktus adódik a szülők között. Mindkét szülő szakértői vizsgálatát javasolja.
A Gyámhivatal a Családsegítő Szolgálat véleménye alapján elrendelte mindkét szülő pszichológiai vizsgálatát és az alábbi kérdésekre várja a szakértő válaszát:

APA
– Milyen érzelmi kapcsolat fűzi az apát kiskorú gyermekéhez?

– A gyermek pszichés biztonsága biztosított-e az apával történő kapcsolattartás időszaka alatt?

– Fennállhat-e a kisgyermeknél érzelmi veszélyeztetés, nem az életkorának megfelelő tevékenységek végzéséből eredő elfojtott félelmek?

– Fellelhető-e az apa személyiségében, magatartásában olyan tényező, amely veszélyeztető lehet a kiskorú vonatkozásában?

– Az apa impulzív személyiségéből indukálódó hirtelen dührohamok, agresszív megnyilvánulások okoznak-e a gyermekben félelmet, amennyiben igen annak mértéke elérheti-e az érzelmi veszélyeztetés szintjét?

– Apa a kapcsolattartások során beszél-e olyan személyes problémákról a szülők külön költözése vonatkozásában, amelyek a gyermekre fokozott pszichés terheket ró, esetleg a kislányt összezavarják?

– A kiskorú és az apa közötti – elvitelek jogának gyakorlatával működő – kapcsolattartás 2014. decemberétől van érvényben. A gyermek érdekében álló-e a kapcsolattartási gyakorlat?

– Megállapítható-e az apa részéről ellennevelés, negatív befolyásolás a másik szülővel kapcsolatban?

ANYA
– Milyen érzelmi kapcsolat fűzi az anyát kiskorú gyermekéhez?

– Fellelhető-e az anya személyiségében, magatartásában olyan tényező, amely veszélyeztető lehet a kiskorú vonatkozásában?

– Megállapítható-e az anya részéről ellennevelés, negatív befolyásolás a másik szülővel kapcsolatban?

Megkérdeztem a Gyámhivatal ügyintézőjét, hogy mi alapján határozta meg a kérdéseket, mi alapján ítélte meg, hogy „impulzív személyiségemből indukálódó hirtelen dührohamaim” vannak, mert ezt én a családsegítő véleményében nem látom?
-Jaj, az benne maradt egy másik határozatból, amit egy másik eljáráshoz írt- volt a válasz.
A fellebbezési lehetőséget a Ket. 98 § (2)-(5) bekezdési nem teszik lehetővé.
Hmm…”

Neki próbálok segíteni.
Mediáció – Mediátor a nézeteltérések feloldására :: Kibékítem.hu
Emberekkel foglalkozni sokféle módon lehet. Harminc éven keresztül tanárként, iskolavezetőként a…
kibekitem.hu