“Más vagyok, mint a többiek. Nem tartozom közéjük.” – így látja a társas izoláció-elidegenedettség séma birtokosa. “Nem tartozom egyetlen csoporthoz sem.” “Kívülálló vagyok.”
A séma bárkinél kialakulhat, aki úgy nőtt fel, hogy különbözik a többiektől. Pl. mozgássérült, az átlagnál butább vagy intelligensebb, gazdag vagy szegény, magas vagy alacsony, kisebbséghez tartozik, különlegesen szép, cukorbeteg, örökbefogadott, fogszabályozót hord… stb.
Ha az illető elfogadja a sémát, akkor folyamatosan a különbségeket keresi. Ezzel párhuzamosan, nem látja meg a hasonlóságokat más emberekben.
Aki elkerüli a sémát, az nem jár társaságba. Ettől függetlenül, lehet családja és mély barátságai… de nem megy el pl. az unokatestvére ballagását követő ünnepi vacsorára.
És aki túlkompenzál? Ő az, akik kényszeresen igyekszik beilleszkedni. Bárhová. Oda is, ahol valóban nem látják szívesen. (Pl. mert homoszexuális.)
Folyt. köv.