Sok féle játszma létezik.
Vannak ártatlanabb formái, amik az ember félelmeiből, magányából, szeretetlenségéből erednek, és vannak durvább, kegyetlenebb módjai, amik gonoszságból, aljasságból születnek, és nincs más céljuk, mint rombolni.
Két féle módon nyilvánulhat meg: aktív és passzív. Az aktív az, amikor egy ember úgy viselkedik, hogy a másik embert mindenképp és azonnal reagálásra késztesse, a passzív játszma mikor az illető úgy viselkedik, hogy a másik fél könyörögjön és faggatózzon, hogy mi a baja.
Motivációk szerint is két féle játszma típus van: az egyiknél a „semmiből” elkezdődik a játszma és minden áron el akarja érni, hogy a másik fél részt vegyen benne, a másiknál az áldozat csak reagálni szeretne az ellene elkövetett manipulációra, de semmi ötlete nincs, így „visszajátszmázik”, ami általában mindig hat.
Nagyon nehéz észrevenni, hogy mi történik velünk, és ha mégis sikerül, megszűntetni még nehezebb. Legalábbis, ha az ember nem ismerős ebben a témában. Mindenre van megoldás, szerencsére még egyszerű is, de a tudatosság (mindig tudatában lenni, hogy mi zajlik bennünk) nélkül nem tudunk kilépni belőle.
Muszáj megemlíteni, hogy az emberi játszmák végső soron az emberi energiákért folynak, a győztes fél mindig energiát nyer, a vesztes pedig azzal fizet érte. Szerencsére, ennek tünetei vannak, így könnyebb felismerni, ha valaki manipulálni akar minket.