Se vele, se nélküle…

Kétszer annyi nő ad be válókeresetet, mint férfi. Miből lesz elegük? Esetleg ők követelnek túl sokat a párjuktól? Netán a férfiak olvassák rosszul a családi élet forgatókönyvében a rájuk írt szerepet?

Nő és férfi – két különböző univerzum. Másként látják a világot, szerelembe sem ugyanúgy esnek, s ha már házasságban élnek, a problémákat is más oldalról közelítik meg. A férfiak úgy gondolják, hatalmas erőfeszítéseket tesznek, mert az ő felelősségük a család anyagi helyzetének megoldása. Csakhogy ez nem mindig van így. A szexuális problémák, az elhidegülés mellett mégis a pénz az egyik jellemző oka a feszültségeknek.

Hónapok szex nélkül

„A válás előtt, az utolsó pillanatban jelentkezett be hozzám egy fiatal házaspár – mondja Natonek Gabriella, mediátor, családi és párkapcsolati tanácsadó. –Megismerkedésük után kapcsolatuk hamar elmélyült. Néhány hét múlva összeköltöztek, összeházasodtak, s rövidesen megszületett a gyermekük is.”
A folytatás kevésbé idilli: a kisfiú néhány hónapos volt, amikor a sokasodó veszekedések miatt a férj elköltözött – „gondolkodni”. A feleség a szülei tanácsára beadta a válópert. Ekkor fordultak a szakemberhez.
„A mediáció a feleség ötlete volt – mondja a tanácsadó. – De amikor a férj megtudta, hogy a felesége válna, ő is rászánta magát.” Kiderült, hogy a házasságuk elején sok közös programjuk volt, de a fiuk születése óta megszűnt az igényük az együttlétekre. Ráadásul az ifjú arát zavarta, hogy a férje gyakran kioktatta, megjegyzéseket tett rá. A bajt tetézte, hogy hónapok óta nem volt közöttük szexuális kapcsolat.
A párkapcsolatokban természetesek a mélypontok, a kérdés az, hogyan tudják megoldani azokat a konfliktusokat, amelyek a válsághoz vezetnek. „A kommunikációt gyakran érzelmek, indulatok torzítják, nehezítve az együttműködést – magyarázza Natonek Gabriella. – Akadnak, akik lekicsinylik a házasságuk gondjait, felmentik párjukat a hibák alól, boldogtalanságukért önmagukat marcangolják. Mások túl hamar döntenek, amit később megbánnak. Divat lett az »egyedül is megbirkózom az élettel« szemlélet.”
Az említett esetben a mediáció segített: a pár úgy döntött, hogy egy évig külön élnek, de nem válnak. Megállapodtak, hogy egy év múlva újra elmennek egy beszélgetésre. Külső segítséggel felismerték, hogy miben kell változtatniuk.

Ki az úr a háznál?


Az ifjú házasok egy része nem tudja, hogy mit várhat a társától, és mit kell hozzátennie a kapcsolathoz. A hagyományos házasságban a férfi az anyagi biztonság megteremtésére összpontosított, a kicsi ellátása az asszony feladata volt. Manapság viszont egyre több olyan házasság jön létre, amelyben a szerepek nincsenek körülhatárolva, s ebből konfliktusok adódnak.
„A megromló, elhidegülő kapcsolatban a férjek előbb-utóbb máshol keresik a boldogságot, vagy legalábbis a testi örömöket, amelyet tévesen azonosítanak a boldogsággal – mutat rá a mediátor. – Mert a harmonikus kapcsolathoz valóban szükséges a testi kapcsolat. Egy hozzám forduló pár ebben a cipőben járt, a férj a kolléganőjénél talált vigaszra. De ahol marad némi szeretet, ott van esély a dolgok rendezésére. Egy harmadik – lehetőleg kívülálló – személy, pszichológus, családsegítő vagy mediátor világíthat rá a hibákra, amelyek a kapcsolatot zátonyra futtatták.”
A félrelépő férj nem volt biztos magában. Párjával górcső alá vették az együttélésüket. Kiderült, hogy a gondok a gyermek születése után kezdődtek: jöttek a szürke hétköznapok, mindketten fáradtak és kialvatlanok voltak. A mama elszigetelten élt, a pénzkereső férj körül viszont ingergazdag maradt a környezet. A közös élmények eltűntek, a férj egyre tovább maradt a munkahelyén, s ha hazaért, feladataira hivatkozva félrevonult, a beszélgetéseik is megszűntek. A helyzetet rontotta, hogy képtelenek voltak a saját lábukra állni. A férfi szülei segítették őket, de a támogatás fejében mindenbe beleszóltak.
„Az állandó feszültségből a férj találta meg a kiutat – mondja Natonek Gabriella. – Csinos kolléganője meghallgatta a panaszait arról, hogy mennyire felesleges és mellőzött a saját otthonában. S rövid idő múltán újra férfinak érezhette magát…”
Az érzelmi hullámvasútról a mediátor szállította le a fiatalokat: tanácsára egy hét gondolkodás után kellett dönteniük a közös jövőjükről, de nem a szüleikkel megvitatva a problémákat, hanem kizárólag egymással beszélgetve.
„A férj végül ígéretet tett arra, hogy szakít a kolléganőjével. A feleség vállalta, hogy türelmesen kivárja ezt. Egy esztendő elteltével újból megkerestük egymást. A fiatalok együtt vannak, ígéreteiket kölcsönösen betartották.”

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2012. augusztusi számában olvasható.